Lájtblúúúúú

A rossz példa

Újra súlyom: 130,7 kg

Na,
most bemutattam, így nem szabad fogyókúrázni… Visszahíztam.
Hanyagoltam a blogomat, agyonidegeskedtem magam, és nem mozogtam, és
nem készítettem diétás menüt külön. Ami lement 1 hónap alatt: 5 kg, az
2 hónap alatt vissza is jött.

Megfogadom:
nem foglalkozok annyit a külsőségekkel, tehát vagy lesz szép kép, vagy
nem, de írok minden nap. Kell a kontrol. Azért sunyin rá-ráugrottam
Ervinre, no, nem szexuális késztetésből, és még a múlt héten 126,5 kg-t
mutatott. Meg is örültem: végülis nem fogyókúrázok, és nem hízok?
Persze, hogy nagy lett az arcom magam előtt… El is (h)/bíztam magam!
Igen, voltak sütikék, nemcsak UP1-es fagyikák, pizza, és ugyan nem
fehér, de kenyér is.

Sajnos
az alapvető problémáim (naná, hogy egzisztenciális) nem rendeződtek,
úgyhogy hetek óta rosszul alszom, sőt, egy hete rettenetesen. Bár még
így sem tudom Nagyivánt überelni, de nagyon fáradt vagyok, reggelente
nem kipihenve, hanem összetörve ébredek.

Egy
dolog azonban rendben van: elkezdődött a sulim. Nem ment ez azért olyan
pikk-pakk… Ez sem. Kicsi segítő angyalom pár napot szabin volt, a
kollégája pedig rendesen rámhozta a frászt… Mármint, hogy egyáltalán
nem biztos a suli, mindezt a kezdés előtt 10 nappal. De megvan. Olyan
magyaros módra. 20 ember bezsúfolva egy kis terembe. Tájékoztat a suli
igazgatója. Olyan lestrapált nyugdíjas pedagógus. Arca már nem
borvirágos: bordó. Tegeződjünk. Jó, hát tegeződjünk, bár én annak
idején a tanítási gyakorlaton nem tegeztem a diákjaimat. A kicsik (6
osztályos gimiben az elsősök) megkértek, hogy ők hagy hívjanak tanár
néninek. Lehet ellenállni 30 angyalkának? Hát nem: tanár néni lettem
csak nekik külön. 2 hetet helyettesítettem, és iszonyatosan sokat
hospitáltam, tehát nem pár órát voltam velük. Jó, hát felnőttképzés,
tegeződhetünk. A “padtársam” meg is jegyezte: így könnyebb lesz minket
ledorongolni… Ő egyébként munkanélküli református lelkész, én
munkanélküli tanár. Mindegy: hát átképeznek bennünket. Korábban
megérdeklődtem ugyanezt a képzést úgy fél évvel ezelőtt egy másik
iskolában. A mai napon sikerült kapnom egy tájékoztató emilt, hogy K E
Z D Ő D I K mehetek befizetni az előleget. Majdnem a duplájába kerül az
államnak az a suli, ahová én most járok. Szerintem erős informatikai
ismeretek kellenek hozzá, máskülönben ha el is végzi valaki éppenhogy,
kötve hiszem, hogy megállja a helyét ebben a szakmában. Sebaj: kaptunk
ma egy egyoldalas kérdőívet indításként, hogy egyáltalán kezeljük-e a
gépet. Vagy “csak tudjuk, mire való”. És ez nem vicc, szó szerinti idézet!!!


Kommentek

(A komment nem tartalmazhat linket)
  1. Nagyiván says:

    L.B.!
    Tudom, hogy NEM IGAZÁN VÍGASZTALÓ- de úgy saccolom, én is 58 körülről kell kezdjem a túráztatást megint….Betegségem alatt sem energiám nem volt a tornára, kedvem pedig legfőképp nem- és igenis azt ettem, ami jól esett…Bűntudat nélkül, de azért mértékkel….
    Úgyhogy lécccccccci vedd elő a kis virtuális ostorkádat, mert jövő héttől megint drasztikus támadásba kell lendüljek makacs zsírsejtjeim ellen!:)
    És igaz, hogy pár kilóval nehezebben zárom a nyarat, mint szerettem volna, de legalább visszatért az életkedvem:)
    A betegségem pedig nagyon jó lecke volt arra, hogy NE FOJTSAM MAGAMBA AZOKAT A DOLGOKAT, AMIK BÁNTANAK. Párom szeretetének és megértésének hála- úgy tűnik sikerül kiküszöbölnünk pár konfliktusforrást…És, ha mégsem, akkor is legalább tisztáztam Vele, hogy Anyóskáék néha az idegeimre mennek!
    Szóval ….már megint ugyanott, mint májusban…de határtalan lelkesedéssel- és még nagyobb ambícióval:)
    Ha van időd, írj légyszi valami üzikét a blogomba, mert úgy el van hanyagolva szegény…, hogy már azt sem tudom, olvassa-e még egyáltalán VALAKI…

  2. Nagyiván says:

    L.B.!
    Tudom, hogy NEM IGAZÁN VÍGASZTALÓ- de úgy saccolom, én is 58 körülről kell kezdjem a túráztatást megint….Betegségem alatt sem energiám nem volt a tornára, kedvem pedig legfőképp nem- és igenis azt ettem, ami jól esett…Bűntudat nélkül, de azért mértékkel….
    Úgyhogy lécccccccci vedd elő a kis virtuális ostorkádat, mert jövő héttől megint drasztikus támadásba kell lendüljek makacs zsírsejtjeim ellen!:)
    És igaz, hogy pár kilóval nehezebben zárom a nyarat, mint szerettem volna, de legalább visszatért az életkedvem:)
    A betegségem pedig nagyon jó lecke volt arra, hogy NE FOJTSAM MAGAMBA AZOKAT A DOLGOKAT, AMIK BÁNTANAK. Párom szeretetének és megértésének hála- úgy tűnik sikerül kiküszöbölnünk pár konfliktusforrást…És, ha mégsem, akkor is legalább tisztáztam Vele, hogy Anyóskáék néha az idegeimre mennek!
    Szóval ….már megint ugyanott, mint májusban…de határtalan lelkesedéssel- és még nagyobb ambícióval:)
    Ha van időd, írj légyszi valami üzikét a blogomba, mert úgy el van hanyagolva szegény…, hogy már azt sem tudom, olvassa-e még egyáltalán VALAKI…


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!