- hétfő: 131,8 kg
- kedd: 130,6 kg
- szerda: 129,9 kg
- csütörtök: 129,4 kg
- péntek: 127,1 kg
- szombat: 127,1 kg
A jajdenemszeretemahétfőreggeli szinte alvajárásomból Ervin ébresztett fel. Hát majd’ leszédültem Ervinről. Természetesen mindennek megvolt az előzménye: kicsit elengedtem magam. Manó imádja a csokoládét, és gondoltam, mivel minden nap elhangzik az ominózus kérdés: desszert van?, most hogy megint beleléptünk a nagy csóróságba ez a következőre módosult: van itthon valami édesség? Én meg csináltam csokigolyót. Mellesleg ugye abból főztem, ami otthon volt maradék még pénteken, úgyhogy nekem este rizs jutott(persze olyan féligmeddig hántolatlan, de úgy tűnik, nem számított) és édességhiányból egy szelet lekváros barnakenyér. Szóval hétvége révén reggeliztem szendvicset a már említett kenyérből, és beleszerettem a csokigolyókba. Ellenállhatatlanul vonzódtam a dobokájukhoz, amiben a hűtő mélyéről igéző szemekkel lestek rám. Szóval átmentem Artúrba (lyukas csokoládé, kerek csokoládé, csomagolt és csomagolatlan stb.) Hétfő reggel meg ehhez a szép kereszténvhez megkaptam a Gombóc vezetéknevet is minden joggal. Na, hát aznap reggel nem a kávé ébresztett fel, az tuti! Éberebb voltam mint a kormányszóvivő, aki aznap reggel ment át előttem a zebrán a szép hivatali csónakjával. Na, hát ő sem szereti a hétfő reggeleket, és nem kap a rendőrbácsitól piros almát, amiért megállt a zebra előtt, mert ott voltam én: Gombóc Artúr. De megbocsátjuk neki, mert olyan tündéri apukája van. És a hétfő reggel miatt is. Meg azért is, mert nem tehet arról, hogy pont arra járt egy bloggoló rajzfilmfigura…
Sokáig voltam kollégista. Nem voltam túl jól eleresztve anyagilag, bár nagyon jól tanultam. De ugye akkor éppen elég rosszul álltak a szüleim, heti 34 órám volt egy akkor induló bölcsészkaron lehetőség szerint reggel 8-tól este 8-ig beosztva, ohne kreditrendszer, vagyis jelenléti ív volt minden órán, vidéki suli révén hazautazás pénteken, tehát még diákmunkát sem tudtunk vállalni. Semmi baj, spóroltunk. Egy életre elegem lett a zacskós levesből, és a kannás borból készült VBK-ból (gyk. vörös boros kóla). Nemzeti eledelünk lett a vegetás gyorsrizs (praktikusan otthonról hozva), ezt a menzán bátrabban csak úgy kérték szomorúkutyaarccal: Kérek szépen egy rizsát szafttal! És a spórolás alapvető része: autóstoppal haza.
Szóval azért kellett ez a hosszas bevezető, hogy megmagyarázzam, miért leszek olthatatlanul éhes, ha anyagilag megszorulok. Visszamegy az agyam állandóan éhes, csóró diákba. Azért nem kell sajnálni, nagyon jó volt diákként: nagyon jó kis és nagy baráti kör, csodálatos tanarakkal. Kár, hogy semmi hasznát nem tudom venni a diplomámnak… Na mindegy.
A főzőtudományom alapjai is ezek: hogyan csináljuk maradék vagy olcsó alapanyagokból ehető ételt. Most, hogy azért ez az állapot elég ritka, szeretnék megtanulni jól főzni. Na, hát ez sem tesz túl jót a fogyókúrámnak. Mindenesetre a héten jókat idegeskedtem, keveset aludtam, és mivel sikerült szép magasra feltornáznom a cukrom, és kötelező szénhidrátszegény diétán voltam, meg ugye kedvem és másom sem volt dőzsölni, szerintem egész szépen behoztam a hátrányomat. Azért jó lenne máskor nem ezen az áron.
Bónuszok azoknak, akik olvasnak: Gombóc Artúr video belinkelve, és régi csokipapírok. Annyira azért nem akartam kiszúrni senkivel sem, hogy a csokigolyó képét rakjam fel. :o)
Nagyon szépen ‘eresztetted a súlyod’ lefelé! A többi felesleg remélem követi majd!! Kicsi fiam, meg nem kap enni, csak keveset, akkor fog majd fogyni! Remélem! Nem kövér, de rajta is, rajtam is van felesleges ‘réteg’! Szeretnénk tőle megszabadulni!
Kitartás Neked és Nekünk!!