Miről is szólhatna ez a blog, hanem a fogyásról? És persze a szenvedő alanyról: RÓLAM. Ahogy itt szomorkásan hozzálátok blogot írni. Az én 130,8 kilómról, ami felment közben 134.5-re (asszem ez volt a max.) és Ervinről. Na jó, meg minden másról is, ami érdekel. Ja, és már régen nem vagyok 100 kg felett, mert időközben nagyon sokat fogytam. Ervin természetesen ennek ellenére fontos férfi marad továbbra is az életemben. :)
Jó, hogy van még édesapa. Ma délután meghalt a legjobb barátnőm apukája. Kicsit pótapukám volt nekem is. El tudott tőle búcsúzni: át tudta ölelni. Odaért. Már nem szendved többet. Ezért imádkoztam, hogy ha nincs csoda, hát így legyen. És így lett.
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Részvétem, ismeretlenül is!
Köszönöm a barátnőm nevében is Mártikám!