elértem egy akkora súlyt, amekkorát még soha. Kollégista voltam. A baráti köröm
mindig is alapvetően nagyon csinos lányokból állt, bár nem ez volt a
kiválasztás kritériuma. A pasik elég messzire elkerültek, mármint azok, akik
nekem tetszettek. Egyszer csak megelégeltem az egészet. Azt azért túlzásnak
tartom, hogy nem ettem, ha emlékezetem nem csal, maximun délután egy kései
ebédet, ami egy tányér főzelék, leves, időnként egy pufirizs kefírrel, vagy
valami hasonló volt. Mellette elszívtam legalább 1, időnként 2 doboz cigit, és
megittam 5-6 kávét. Egy igazi luxusom volt: megvettem azt a pezsgőtablettát,
sőt, több félét, ami akkor egyedül cukormentes volt. Minden nap megittam egy
multivitaminosat, és időnkét egy magnéziumosat és vasasat is. Tél volt, amikor
kezdtem, május végére lement 50 kg. Az első 15-20 kg szinte leolvadt rólam.
Mivel vizsgaidőszak vége volt, és még lassan indult be a félév, és a barátnőm
is vidéki volt, sőt, az ország másik végéből, ezért nem jött fel, csak
vizsgázni, és így fordult elő, hogy csak telefonon beszéltünk, de már 2 hónapja
nem találkoztunk. A hétvégét a koleszban töltöttem, és vasárnap elmentünk
színházba. Az operát kevesen szeretik, ezért talán egyedül is álltam a
buszmegállóban. Sokat kellett várni a buszra. A lökött barátnőm meg képes volt
ott vacillálni, hogy én vagyok-e. Ráadásul ki is voltam öltözve, mert hát
mégiscsak operába nem mentem még akkor sem slamposan…
Nem volt nagyon nehéz, mert úgy
éreztem, nincs más választásom, és egy idő után meg is szoktam. Volt olyan, aki
az első 20 kg mínusz után kedvesen annyit mondott csak: ja, szerintem mindegy,
hogy ha kövér vagy, akkor ekkora, vagy 10-20 cm-rel keskenyebb vagy… Ráadásul
az illető hölgy jó barátja volt az általam kiszemelt szőke hercegnek. Még jó,
hogy azért mások bíztattak, és kezdtek már normális ruhák is rámjönni. Akkor
még rosszabb volt a helyzet, és szinte csak zsákokat lehetett ruhaként kapni az
üzletekben, azt is csak hébehóba. Nekem főleg varratott ruháim voltak.
bírtam volna. Szerintem inkább az számított, hogy nagyon keveset és azt is
ésszel ettem. Szerintem időnként 1-1 napot ki is hagytam. A mai eszemmel már
tudom, hogy akkor nyáron szépen rá kellett volna szoknom egy olyan étrendre,
ami egészséges, de nem tettem. Mivel katasztrofálisan rossz volt a vérképem,
visszatértem a régi szénhidrátos kajákhoz. Nem azonnal jött minden vissza, és
nem is egyből, de pár év alatt visszaszedtem. Tudom, amivel lefogytam, az nem
egy folytatható életmód, de ma már tudom, hogy nem annyiból áll a fogyás, hogy
lefogyunk, és az attól kezdve úgy is marad. Megtanultam azóta kontrollálni az
étkezésemet, igazából akkora túlzásokba, mint régen, ma már nem szoktam esni.
Nem is akarok vékony lenni, csak egy normális alkatot szeretnék. A hasam és a
combom nagyon durva. A has lemegy a diétával, viszont a combomra kipróbálok egy
egyszerű és olcsó receptet, amit megosztok mindenkivel:
Kávézacc a
bársonyosan sima bőrért
Igen, a kávézacc is szépít. Nagyszerűen használható például testradírként,
mivel ledörzsöli az elhalt hámsejteket, bársonyosan puhává varázsolja a bőrt.
Így készül a testradír: 5 evőkanál kávézaccot keverj össze 15 dkg tengeri sóval
és 2 evőkanál olívaolajjal, majd körkörös mozdulatokkal masszírozd át vele az
egész testedet, majd hagyd rajta pár percig, utána alaposan zuhanyozz le.
Különleges szépítő mellékhatás: a koffein
serkenti a vérellátást és a zsíranyagcserét, így feszesíti a kötőszöveteket.
Hatásos narancsbőr ellen.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: