Lájtblúúúúú

A szépségről

  Blogolhatok itt fogyásról, szépségről. Az előbb néztem meg a BAFTA-díjátadót. Vanessa Redgrawe beszélt. Mélyen, megindítóan, szívből és nagyon egyszerűen. Arról beszélt, hogy honnan indult, hogy egy egyszerű pantomimdarab láttán érezte, hogy ez lesz, amit csinálni fog. Hogy inkább arra kell figyelni, hogy az igazság szólaljon meg bennünk, és hogy ne szeressünk bele a saját hangunkba. Gyönyörű volt, és eszembe jutott, hogy nem leszek fiatalabb, lehetek ugyan vékonyabb, költhetek többet a külsőmre, sőt, akár át is szabathatom magam, de a belső békét és harmóniát nem 60 kilóval fogom elérni feltétlenül. Felkavart mostanában pár dolog, olyan, amiről nem tehettem, és befolyásom sem volt rá. Vagyok, amilyen vagyok. Nem tudok a bőrömből kilépni, és nem is akarok. Egy barátom azt mondta, egy butaságára, hogy egyszer élünk. Én nem tudok megtenni bizonyos dolgokat. Nem mások, magam miatt. Másnap már nem ugyanaz az ember nézne vissza a tükörből. Pedig tényleg egyszer élünk. Nem lesz még egy életünk kipróbálni helyzeteket, érzéseket. Bizonyára ez merevség. Lehet, hogy gyávaság. Egyszerűen gyáva vagyok. Egy másik barátom egyszer megkérdezte tőlem, azt hiszed, hogy csak te vagy jó ember? Nem hiszem. Csak én tényleg nem tudok bizonyos határokat átlépni. Pedig csak magamnak akarok megfelelni, másnak nem. 

A külsőről és ideálokról, elvárásokról meg csak annyit, hogy láttátok már az alábbi képet. 2 perc alatt alakítottam át a baloldali lányt… Hát ennyit a látszatszépségről.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

A Google és Facebook belépéssel automatikusan elfogadod felhasználási feltételeinket.

VAGY


| Regisztráció


Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!