Elgondolkodtam,
hogy igazán, magamban elhiszem-e, hogy
egyszer tényleg lefogyok. Ha becsukom a szemem, látom-e magamat
mondjuk 70 kilósan, ami azért nagyon nem nádszál, de nem is 110 kg.
Rájöttem, hogy nem is gondolok magamra úgy, mint egy 70 kilós, de csinos
nőre. Igazából nem is hiszem el, hogy le tudok fogyni. Mindig van arra
jó ok, hogy kilengjek, és ne foglalkozzam azzal, hogy hát akkor most
miért is ne egyek meg valami nem igazán diétásat. A mozgásra meg még
több. Aztán szépen eszembe
juttattam, hogy amikor 130 kilóról lefogytam 80 kg alá, akkor hogy is
néztem ki, milyen ruhákat hordtam. Naná, hogy ezerrel elégedetlen voltam
magammal. Most isteni lenne ez a súly…
Vasárnap
este, amíg vártam a CT-re (nem engem cétéztek), megfogadtam, hogy ha
néger gyerekek potyognak az égből, én akkor is szigorú leszek magamhoz.
No cigi, diéta. A következő kör a mozgás lesz. Ma megismertem egy nagyon
aranyos, szimpatikus csajt. Egy olyan cégnél dolgozik, aminek a
diétaiparhoz van köze. Eszembe juttatta azt az énemet, aki képes volt
megcsinálni 3000 felülést, meg mondjuk lefekvés előtt rendszeresen 500
felülést…, végigtornázni 2 aerobik kazettát, beöltözve gimnasztikázni a
szaunában… na jó, ez utóbbi nagy baromság is volt. Gimibe biciklivel jártam (25 km), reggel
elmentem úszni az órák előtt, vagy futottam. Mesélt egy 100 kilós
lányról, aki ma már bombanő, aki hasonlókkal terrorizálta magát, csak ő
nem hagyta abba, mint én. Valahogy ez a fajta fanatizmus kiveszett
belőlem.
Úgyhogy
most jön a gyakorlat: szemet behúny, elképzeli magát csinosan, a kis
ocelot mintás felsliccelt szoknyájában, csinos, nőies szűk felsőben,
magassarkúban… Szóval ez a mostani az átmeneti állapot, szugerálja
magába, és az a csini a normál és tartós. Szóval, hétfő óta szigorka
vagyok magammal, és nem ugrok rá a mérlegre mondjuk péntekig. Ervinkémet
addig naponta 3-szor minimum terrorizálja a párom. Mondtam is neki,
hogy nem jó összevissza ráugrálni az Ervinre, de ő hajthatatlan. Most
így stikában elmondom nektek, hogy ahhoz képest, hogy ő 144 kilóról
indult tavaly, simán lemen 110 kg alá. Igaz, hogy mostanában megint volt
majdnem 120, de itt az alkalom megvédeni a nők becsületét, mert tényleg
ciki volt, hogy ő a többől többet fogyott, és simán alám ment kilóilag.
Szóval stikában leversenyzem.
Mert azért kell a motiváció. És nem rossz összehasonlítás, mert ő
dohányzik, én már egy hónapja nem. Most kiderül, hogy számít-e ez
valamit is. Drukkoljatok.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: