Miről is szólhatna ez a blog, hanem a fogyásról? És persze a szenvedő alanyról: RÓLAM. Ahogy itt szomorkásan hozzálátok blogot írni. Az én 130,8 kilómról, ami felment közben 134.5-re (asszem ez volt a max.) és Ervinről. Na jó, meg minden másról is, ami érdekel. Ja, és már régen nem vagyok 100 kg felett, mert időközben nagyon sokat fogytam. Ervin természetesen ennek ellenére fontos férfi marad továbbra is az életemben. :)
Megbántottam az általam ismert legcsodálatosabb embert. Nincs rá mentség, illetve lenne, de engem nem érdekel.
Egyet tudok: ő már régen meg fogja ezt bocsátani nekem, de ez engem életem végéig bántani fog.
Remélem, hogy megmarad a szeretete, barátsága. Most még csak remélem, de szívem mélyén tudom: mert szívem mélyén ilyennek ismertem meg. És boldog vagyok, hogy megismertem. És nagyon bánt, hogy megbántottam. Pont én és pont ŐT.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: