Hiányoltatok. Bevallom jogosan, hiszen elkezdtem a blogot, és minden milyen módon, de hanyagoltam, pedig ugyanolyan fontos számomra, hogy tartsam a diétát, és hogy ne hízzak.
De megváltozott sok minden. Most már megállítanak, mármint akik 1-2 hete láttak, hogy ezt be kéne már fejezni, nem kéne annyit fogyni. Mert minden egyes alkalommal vékonyabb vagyok. Nagyapa régen nem látott. Éppen ledőlt aludni keveset délután, amikor betoppantam. Megöleltem, megpusziltam, felkeltettem. Rámnézett: itt valami nem stimmel. TE nem a hugi vagy. (Hugi 13 évvel fiatalabb, karcsú.) Hát nem nagyapa. Erre nagyobbra mereszti a szemét: eszel te egyáltalán? van orvosod? látott orvos? Megnyugtattam, igen, szoktam enni.
Sokat idegeskedek csajok. Benyeltem egy szalmonella fertőzést is, de már megerősödtem. Most már az a feladat, hogy odafigyelni, nem enni olyat, hogy kijöjjön a prediabétesz, és hogy megmaradjon vmi bennem. Tegnap kaptam Mamamfőnöktől (anyós) egy marék vitamint. Meg gyümölcsöt is eszem. Rámparancsoltak, álljak rá a mérlegre. De nem álltam. Valahogy nem érdekel. 44-es lett a ruhaméretem, illetve van amiből 44 van amiből 42-es kell. És tényleg nem direkt csinálom már, de eléggé peregnek le a kilók, csak az arcomat hagyják meg. A mellem, érdekes, viszonylag megmaradt: 80D. És újra forognak a pasik utánam.
Jaj, és lejárok pár órára egy verseskötettel a kezemben napozni, be kellett vennem már a kedvenc Marilyn Monroe-s 44-es fürdőruhámból, és szégyenérzet nélkül tolom le a derekamig. Elfogadtam a testem. Némely részét időnként még szeretem is.
Szóval a gyors helyzetjelentés megvolt. Még jövök.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: