Nagyon naivan azt hittem, hogy ha leveszik a párom gipszét, akkor ripsz-ropsz minden oké lesz. Hát tévedtem. Annyit javult a helyzet, hogy mindenben nincs rámutalva, de annyira nem jó, hogy elmenjek jógázni. Ráadásul, mint minden pasi, ha vmi baja van, sokszorosát képes nyafogni, mint egy nő. Bocsi, de ezt tényként kezelem.
Egy valami azonban megoldódott. Ami felugrott rám pár kiló, már potyog is lefelé. Alig marad meg bennem vmi, ami legalább ebből a szempontból jó. Vissza is álltam cukor és fehér liszt nélküli étkezésre, és túl vagyok az elején jelentkező, a megvonásból eredő éhenkórászkodáson. Lehet, hogy ez is belejátszik a pocim működésébe, rosszul tűri, hogy packázok itt vele. Jönnek az ünnepek, és lehet bármilyenre tervezni, úgyis csak többet és mást is eszik az ember lánya. Nem mintha nem lehetne tudatosan helyettesíteni a cukros-lisztes ételeket, meg a mennyiséget limitálni ésszerűen, de nekem ez soha nem ment karácsonykor. El is gondolkodtam mindig azon, hogy miért is van épeszű nőnek kedve az ünnepi trakta után kiöltözni akár Szilveszterre vagy utána bálokra… Ez nekem mindig nagyon ésszerűtlen volt.
Jézuskától és Télapótól magamban tornabérletet kértem, de tudom, hogy bármit hamarabb kapok… Lehet, hogy inkább a krampuszokkal, meg Rudolffal kell haverkodni???
Bocsi, Littlefrog- OFF: beteg voltam, vagyok és leszek még egy darabig. A gyógyszerek áldásos hatásaként felszedtam kb. 30 kg-ot, ami tudod, hogy nekem a soknál is több. Örömmel olvasom, hogy Neked most talán a jobbik út felé vezet az életed…