<?xml version="1.0" encoding="UTF-8" ?><oembed><version>1.0</version><provider_name>Lájtblúúúúú</provider_name><provider_url>https://lightblue.cafeblog.hu</provider_url><author_name>LightBlue</author_name><author_url>https://lightblue.cafeblog.hu/author/LightBlue-2-2/</author_url><title>Elhiszed-e...</title><html>&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;img src=&quot;https://lightblue.cafeblog.hu/files/12424582779VhyXtl.jpg&quot; class=&quot;blogkep&quot; align=&quot;left&quot;&gt; &lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Elgondolkodtam,
 hogy &lt;span style=&quot;font-weight: bold;&quot;&gt;igazán, magamban elhiszem-e, hogy
 egyszer tényleg lefogyok. &lt;/span&gt;Ha becsukom a szemem, látom-e magamat 
mondjuk 70 kilósan, ami azért nagyon nem nádszál, de nem is 110 kg. 
Rájöttem, hogy nem is gondolok magamra úgy, mint egy 70 kilós, de csinos
 nőre. Igazából nem is hiszem el, hogy le tudok fogyni. Mindig van arra 
jó ok, hogy kilengjek, és ne foglalkozzam azzal, hogy hát akkor most 
miért is ne egyek meg valami nem igazán diétásat. A mozgásra meg még 
több. &lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Aztán szépen eszembe 
juttattam, hogy amikor 130 kilóról lefogytam 80 kg alá, akkor hogy is 
néztem ki, milyen ruhákat hordtam. Naná, hogy ezerrel elégedetlen voltam
 magammal. Most isteni lenne ez a súly...&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Vasárnap
 este, amíg vártam a CT-re (nem engem cétéztek), megfogadtam, hogy ha 
néger gyerekek potyognak az égből, én akkor is szigorú leszek magamhoz. 
No cigi, diéta. A következő kör a mozgás lesz. Ma megismertem egy nagyon
 aranyos, szimpatikus csajt. Egy olyan cégnél dolgozik, aminek a 
diétaiparhoz van köze. Eszembe juttatta azt az énemet, aki képes volt 
megcsinálni 3000 felülést, meg mondjuk lefekvés előtt rendszeresen 500 
felülést..., végigtornázni 2 aerobik kazettát, beöltözve gimnasztikázni a
 szaunában... na jó, ez utóbbi nagy baromság is volt. &lt;/span&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Gimibe biciklivel jártam (25 km), reggel 
elmentem úszni az órák előtt, vagy futottam. Mesélt egy 100 kilós 
lányról, aki ma már bombanő, aki hasonlókkal terrorizálta magát, csak ő 
nem hagyta abba, mint én. Valahogy ez a fajta fanatizmus kiveszett 
belőlem.&nbsp;&lt;/span&gt;&lt;/p&gt;
&lt;p style=&quot;text-align: justify;&quot;&gt;&lt;span style=&quot;font-family: Arial;&quot;&gt;Úgyhogy
 most jön a gyakorlat: szemet behúny, elképzeli magát csinosan, a kis 
ocelot mintás felsliccelt szoknyájában, csinos, nőies szűk felsőben, 
magassarkúban... Szóval ez a mostani az átmeneti állapot, szugerálja 
magába, és az a csini a normál és tartós. Szóval, hétfő óta szigorka 
vagyok magammal, és nem ugrok rá a mérlegre mondjuk péntekig. Ervinkémet
 addig naponta 3-szor minimum terrorizálja a párom. Mondtam is neki, 
hogy nem jó összevissza ráugrálni az Ervinre, de ő hajthatatlan. Most 
így stikában elmondom nektek, hogy ahhoz képest, hogy ő 144 kilóról 
indult tavaly, simán lemen 110 kg alá. Igaz, hogy mostanában megint volt
 majdnem 120, de itt az alkalom megvédeni a nők becsületét, mert tényleg
 ciki volt, hogy ő a többől többet fogyott, és simán alám ment kilóilag.
 &lt;span style=&quot;font-weight: bold;&quot;&gt;Szóval stikában leversenyzem.&lt;/span&gt; 
Mert azért kell a motiváció. És nem rossz összehasonlítás, mert ő 
dohányzik, én már egy hónapja nem. Most kiderül, hogy számít-e ez 
valamit is. Drukkoljatok.&lt;/span&gt;&lt;br&gt;
&lt;/p&gt;</html><type>rich</type></oembed>