1.0Lájtblúúúúúhttps://lightblue.cafeblog.huLightBluehttps://lightblue.cafeblog.hu/author/LightBlue-2-2/<p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-weight: bold; font-style: italic;"> Érdekes figyelni a testemet, ahogy átalakul. </span>Látni mások reakcióját és a magamét.</span><span style="font-family: Arial;"> Korábban is működött egy erős belső kisugárzás, vonzás belőlem. Ez legfeljebb annyit jelentett, hogy bájos nőnek tartottak, szerettek a közelemben lenni és éreztem, hogy a tökéletlen külső ellenére szívesebben vannak a közelemben, mint máséban. <br></span></p><p style="text-align: justify;"><img style="width: 306px; height: 462px;" src="https://lightblue.cafeblog.hu/files/testkOop.jpg" class="blogkep" align="left"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-style: italic;">Furcsa volt, amikor elkezdtek megfordulni utánam a férfiak.</span> Most már egész sokan. Bár ez nem tudom meddig tart, mert már nem leszek fiatalabb... Bár, ha kialszom magam, és nem akar körülöttem kihalni a fél családom, és hozom a pozitív kisugárzásomat, akkor nincs gond azzal, hogy jóval fiatalabbnak nézzenek. Na jó, a távolsági buszon a fenébe is, a múltkor már nem kértek diákot... Ha kivagyok, na akkor jön a beesett arc és az extra karikás szem. </span><span style="font-family: Arial;">Mondjuk sose öltöztem kihívóan, egy 80D-s mellé talán felesleges is, meg azért annyi önkritikám van, hogy azért van még felesleg bőven rajtam, és hát hol vagyok én a feszes húszéves alig felöltözött, de már műmellben feszítő húszévesekhez, de akkor is megvan az az előnyöm, hogy én már nő vagyok, és nem nőkezdemény. (Egy fiúbarát véleménye.)</span><br></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;">Nem mindig érzem még a határokat. Feltöltve energiával, kint a Duna-parton, jó, egy viszonylag eldugott stégen könnyedén napozok félmeztelen, de mondjuk egy hozzászólásnál vagy más helyzetben <span style="font-weight: bold; font-style: italic;">még a lelkem néha kövér</span></span><span style="font-family: Arial;"><span style="font-weight: bold; font-style: italic;">. Régebben az okozta a disszharmóniát, hogy törékeny voltam belül, vékony csuklójú, karcsú, de kívülről egy dromedár nézett vissza a tükörből. Most időnként keveredik.</span></span><span style="font-family: Arial;"><span style="font-weight: bold;">.</span> <span style="font-weight: bold; font-style: italic;"></span> </span><img style="width: 288px; height: 191px;" src="https://lightblue.cafeblog.hu/files/dietprograms.jpg" class="blogkep" align="right"><span style="font-family: Arial;">Figyelmeztetett is egy kedves fiú a facebookról, hogy miért írok úgy, mintha még mindig olyan lennék. Hát, nem tudom. Azt hiszem megadom neki a blogom címét. De lehet, hogy sok intim dolgot írtam le, és hát itt nincs hozzá arc, csak privát kérésre, mert hát blog.</span></p><p style="text-align: justify;"><span style="font-family: Arial;"><span style="font-style: italic;">Észrevettem máson is, aki sokat fogyott. Időnként még nem látja reálisan magát. </span>A mai napig nehéz hova tennem magam, hiszen még elvileg van rajtam felesleg, de ezt már tudom kezelni. Jó, aki kritikus, az azt mondja, fogyjak még. Nem erőltetem, úgyis lemegy még, aminek le kell mennie. <span style="font-style: italic; font-weight: bold;">Addig meg csak összesimul a törékeny de olykor sziklaszilárd lelkem és az olyan amilyen, de én elfogadtam testem...</span></span><br></p>rich