Lájtblúúúúú

Csak eszem és eszem és eszem. Mondhatnám azt, hogy meg fog jönni, és szénhidrátéhség, meg magyarázhatom erre a gyors hidegre, meg minden másra. Mégis, ki kell találnom vmit. Lusta dög vagyok. Tiszta depi. Eszegetem. Éppen ideje abbahagyni. Jó, azért ésszel, de mégis. Valami örömforrás után kell néznem, ami 1. nem evés 2. nem hízlal 3. akár még fogyaszt is 4. örömforrás. STB.

  Mostanában többször adódott alkalom, hogy elmondtam, fogytam 55 kg-t. Azt hitték először, hogy viccelek. Vissza is kérdeztek. És elkezdtünk beszélgetni. Mindig kiderült, a feleslegek nem a semmiből kerülnek a nőkre. Mindenki cukrot, tésztát, fehér kenyeret, sütiket eszik és lehetőleg este vagy akár éjszaka is. Elmondtam, hogy én miben láttam a hormonzavaron túl az eszméletlen nagy túlsúlyom okait.

1. legtöbbször este ettem először, sokat, és sokszor tésztát

2. útközben gyakran kaptam be egy zacsi fornettit, vagyis egészségtelen, cukros, műanyag ételt

3. világéletemben ülőmunkát végeztem, mozgáshiány

4. étkezésemben a szénhidrátok: péksütik, tészta volt nagyobb arányban

5. bánatevés: csoki, keksz, sütemény

6. ezt előre kellett volna raknom: étkezés sokszor a középpontban

Megkérdezték, hogy milyen módszerrel, szedtem-e valamit, csodatrükk volt-e. Hát nem volt. Az előző 6 dolgon változtattam. Meg a prediabéteszem jól rákoppint az nózimra, ha időnként nagyon beleszaladok vmilyen isteni házisüti alapos dézsmálásába. Nem is bánom, de őszintén: élő lelkiismeret, viszonylag gyorsan jelez, 2 óra és már iszonyúan szomjas vagyok, és irány a legkisebb helyiség!

Jaj, és azt is mondtam, hogy mindezt nem kúraszerűen, hanem állandóan csinálom. Átalakítottam az étrendet, már automatikusan úgy választok. Egy idő után megszokhatja bárki, és nem érzi nyűgnek. Sok folyadék. 3 óránként vmi egészséges falatka, tehát többször, nem megvárni a farkasétvágyat.

Viszont a futás elmaradt. És ma is el fog, mert bemegyek anyuhoz a kemóra. Viszek be egy kis jókedvet neki!

 
Hivatalosan,
házidokinénim szerint most már szépen lefogytam, nem kell mást tennem,
csak tartanom a súlyom. Futhatok is. Igazából itt van ez a fránya
prediabétesz, szóval úgysem ehetek különösebben cukrot, fehér lisztes
dolgokat is mértékkel, ritkán krumplit. Szóval maradnak a szabályok. És
hogy ne legyek ideges, ne menjen át rajtam az étel, inkább le kéne
mozognom, vagy pszichodokinéni. Akkor inkább a futás. A
kazettára ugrabugra kilőve. Ma este beszéltem egy régi kedves
ismerőssel, ő simán közölte, minek fogyózni (mellesleg nagyon el van
hízva). Exsportoló és a volt tornatanárom és pasi, úgyhogy ő mondhat
ilyeneket. Azért van rajtam felesleg. Mondjuk most már eltérő az arány.
Most itt lóg rajtam egy halom bőr feleslegesen, azt szépen levagdosná
vki, meg is lenne az a maradék lefogyni való 10 kg. Mert annyit még
előirányoztam magamnak, meg mozgást.

Furcsák a nők. Kijárok
napozni a Dunára, és 1. édes-aranyos, őszinte, szeret engem, nem
érdeklik a külsőségek, az egyik drága közölte, hogy különlegesen szép
arcom van, és ez annyira meghatott 2. látom a fején, hogy kiakad attól,
hogy napozok és szemmel láthatólag nem utálom a testem + megkérdezték,
hány éves vagyok, és nagyot hallgattak, és fő téma: ránctalanító és
egyéb kezelések, szépészeti beavatkozások 3. féltékeny: nem őt nézik
meg, torokra megy, közli, hogy fogynom kell még egy csomót, és gyűjtsek
plasztikai műtétre, és különben is, teljesen negatív ember vagyok… Na
őt elkerülöm.

Van
egy kedves barátnőm, online. Együtt fogyóztunk még pár éve egy fórumon. Ő
egyszerűen közölte: Isten hozott a jó nők között!!!

 Meglógtam ma is egy kis dunaparti napozásra. Még tegnap volt kint egy nagyon negatív csaj. Olyan rossz érzésem volt vele kapcsolatban, bár először elég jó fejnek tűnt korábban. Tegnap már nem annyira. Annyira utálom ezt az ugye nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok kiprovokált önbizalomnövelést, meg úristen, szegény pasi annyira nézett, én meg éppen felébredtem és úristen, csúnyán néztem rá, pedig ő annyira nagyon-nagyon nézett… Na ma kimentem, és nekem esett. Torokra támadt. Hogy ne olvassak verseket, meg tiszta negatív vagyok, vegyem fel magam diktafonra. Olvassak csak önsegítő könyveket, meg osztja az észt ezerrel. Meg milyen hülye vagyok, hogy nem ilyen vagy olyan vitamint szedek. Képzeljetek el egy iszonyúan vékony bő negyvenes nőt, nagyon lebarnult, ráncokkal a beesett arcán, az a festett szőke. És okoskodó, mindenkinél mindent jobban tud, már a mondatodat a következő mondatában kiforgatja… Megmondtam neki, hogy azon az alapon, hogy keményen 3-szor egymás mellett napoztunk, még nem ismer engem, és ha nekem így jó, mert így érzem, akkor ahhoz semmi köze másnak. Dobjam ki a C-vitamint a szemétbe amit kaptam… Mert a világ legnagyobb nyugodtságával közöltem, hogy kaptam, másra meg nincs pénzem most és kész. És különben is minden nap vki letámad vmi táplálékkiegészítővel, én meg inkább hallgatok a saját testemre, meg akire akarok.

Szerintem irritáló lehet, hogy a lógó hasam és cicim ellenére, némi felesleggel felszabadultan napozok félmeztelen. Már tegnap megjegyezte, hogy azért még bőven van mit fogynom, meg lenne mit plasztikázni rajtam… Igen, ha összeírnám, megtelne egy A/4-es lap. Ezért nem írom össze. Mint Soma a testi hibáit. Ezentúl külön mindegyiket szeretni fogom!!!!!

Ráadásul ha olyan kedvem van, fürdök is egyet. És mosolygok. Tele a part kedves nagyikkal, illetve nálam jóval idősebbekkel, eletetgetik a kacsákat, recepteket cserélgetnek. Olyan kedvesek, aranyosak. Én meg elrenitenskedek ott a letolt fürdőrucimba, és még ezt is elég jól bírják. Süt a nap, isteni a levegő, simogatja a bőröm a nap és a szél… És ilyenkor kifújja az összes aggodalmam, szomorúságom, csak mosolyogni van kedvem és verseket olvasni. És nem érdekel, hogy egy eldugott helyen ki mit mond, mit lát, mit csinál, én csak élvezem a csodás napot. Nagyon igaz, egy idő után mindenki felelős az arcáért… 

Legközelebb jó messzire elkerülöm, már amennyire pár négyzetméteren lehet… Előbb-utóbb majd kiutálja vki. Én ilyenre már energiát nem szánok… Megfogadtam, kiiktatom az életemből az összes energiavámpírt! Az alkalmikat és állandókat egyaránt!

 Érdekes figyelni a testemet, ahogy átalakul. Látni mások reakcióját és a magamét. Korábban is működött egy erős belső kisugárzás, vonzás belőlem. Ez legfeljebb annyit jelentett, hogy bájos nőnek tartottak, szerettek a közelemben lenni és éreztem, hogy a tökéletlen külső ellenére szívesebben vannak a közelemben, mint máséban.

Furcsa volt, amikor elkezdtek megfordulni utánam a férfiak. Most már egész sokan. Bár ez nem tudom meddig tart, mert már nem leszek fiatalabb… Bár, ha kialszom magam, és nem akar körülöttem kihalni a fél családom, és hozom a pozitív kisugárzásomat, akkor nincs gond azzal, hogy jóval fiatalabbnak nézzenek. Na jó, a távolsági buszon a fenébe is, a múltkor már nem kértek diákot… Ha kivagyok, na akkor jön a beesett arc és az extra karikás szem. Mondjuk sose öltöztem kihívóan, egy 80D-s mellé talán felesleges is, meg azért annyi önkritikám van, hogy azért van még felesleg bőven rajtam, és hát hol vagyok én a feszes húszéves alig felöltözött, de már műmellben feszítő húszévesekhez, de akkor is megvan az az előnyöm, hogy én már nő vagyok, és nem nőkezdemény. (Egy fiúbarát véleménye.)

Nem mindig érzem még a határokat. Feltöltve energiával, kint a Duna-parton, jó, egy viszonylag eldugott stégen könnyedén napozok félmeztelen, de mondjuk egy hozzászólásnál vagy más helyzetben még a lelkem néha kövér. Régebben az okozta a disszharmóniát, hogy törékeny voltam belül, vékony csuklójú, karcsú, de kívülről egy dromedár nézett vissza a tükörből. Most időnként keveredik..  Figyelmeztetett is egy kedves fiú a facebookról, hogy miért írok úgy, mintha még mindig olyan lennék. Hát, nem tudom. Azt hiszem megadom neki a blogom címét. De lehet, hogy sok intim dolgot írtam le, és hát itt nincs hozzá arc, csak privát kérésre, mert hát blog.

Észrevettem máson is, aki sokat fogyott. Időnként még nem látja reálisan magát. A mai napig nehéz hova tennem magam, hiszen még elvileg van rajtam felesleg, de ezt már tudom kezelni. Jó, aki kritikus, az azt mondja, fogyjak még. Nem erőltetem, úgyis lemegy még, aminek le kell mennie. Addig meg csak összesimul a törékeny de olykor sziklaszilárd lelkem és az olyan amilyen, de én elfogadtam testem…

 Hiányoltatok. Bevallom jogosan, hiszen elkezdtem a blogot, és minden milyen módon, de hanyagoltam, pedig ugyanolyan fontos számomra, hogy tartsam a diétát, és hogy ne hízzak.

De megváltozott sok minden. Most már megállítanak, mármint akik 1-2 hete láttak, hogy ezt be kéne már fejezni, nem kéne annyit fogyni. Mert minden egyes alkalommal vékonyabb vagyok. Nagyapa régen nem látott. Éppen ledőlt aludni keveset délután, amikor betoppantam. Megöleltem, megpusziltam, felkeltettem. Rámnézett: itt valami nem stimmel. TE nem a hugi vagy. (Hugi 13 évvel fiatalabb, karcsú.) Hát nem nagyapa. Erre nagyobbra mereszti a szemét: eszel te egyáltalán? van orvosod? látott orvos? Megnyugtattam, igen, szoktam enni.

Sokat idegeskedek csajok. Benyeltem egy szalmonella fertőzést is, de már megerősödtem. Most már az a feladat, hogy odafigyelni, nem enni olyat, hogy kijöjjön a prediabétesz, és hogy megmaradjon vmi bennem. Tegnap kaptam Mamamfőnöktől (anyós) egy marék vitamint. Meg gyümölcsöt is eszem. Rámparancsoltak, álljak rá a mérlegre. De nem álltam. Valahogy nem érdekel. 44-es lett a ruhaméretem, illetve van amiből 44 van amiből 42-es kell. És tényleg nem direkt csinálom már, de eléggé peregnek le a kilók, csak az arcomat hagyják meg. A mellem, érdekes, viszonylag megmaradt: 80D. És újra forognak a pasik utánam.

Jaj, és lejárok pár órára egy verseskötettel a kezemben napozni, be kellett vennem már a kedvenc Marilyn Monroe-s 44-es fürdőruhámból, és szégyenérzet nélkül tolom le a derekamig. Elfogadtam a testem. Némely részét időnként még szeretem is.

Szóval a gyors helyzetjelentés megvolt. Még jövök.

  Valamikor pár éve horror súllyal idetévedtem. Most talán egy vagyok az utcán a csinos, de némi súlyfelesleggel rendelkező nőkkel. Aki után azért van, aki megfordul. Leszoktam Ervinről, hűséges lovagomról, mérlegemről, elég, hogy hetente lehullik rólam gombolatlanul egy nadrág. Nem egészségesen, úgyhogy nem hurrázni felhőtlenül, és nem irigykedni.

LB:
súly: kicsivel 80kg és alatta (kb. 70-75 max.-nak néznek)
méret: 42-44-es körül
mozgás: max. séta
probléma: a lehető legtöbb, ebből eredendően fogyás (mert lehet körülöttem bármi, akkor sem fogok zsíros kenyeret csokival zabálni, mert a prediabétesz miatt egy fürt szőlő is éppen eléggé betesz.)
Ha visszajöttök beszélgetni, aminek őszintén örülnék, azért hetente biztos írnék vmi szösszenetet. Fogok is

Addig is Drágáim olvassatok pár hasznos és elrémisztő irományt:
Hamarosan utolérjük a hamburgerzabáló amcsikat:

Egy tonnásra akarja magát hizlalni az anyuka

Fizetnek, hogy lássák halálra eszi magát…

Fogyózik a legkövérebb anyuka

Meddővé koplalta magát a modell

Haldoklik a 165 kg-t fogyott tinilány

38 kilósra fogyott a cikizett tinilány


Kedvencem, nagyon igaz:

A túlsúlyos nők 40 év felett is karcsúnak látják magukat

Túlzott diétával, sőt diétával veszélyeztetjük a születendő gyermekünket

Dobnák dagi feleségüket a férfiak

Önbizalomhiányos anyuka kigyúrta magát tökéletesre

Aki kövér, nemcsak ronda, nyilván csóró is…

A Facebookon erről lehetett szavazni: a sovány jobb vagy a “vékony”…

A vékony alá ugye nem kell felirat…

Stressz és stresszevés. Stressz és stresszevés. Stressz és stresszevés.

Jó hír, valamiben nem mi, magyarok vezetünk:

Nem mi vagyunk a világ legelhízottabb országa. Bár szerintem az amerikaiak gyorsan megtalálták ezt a kis országot, hogy ne ők vezessék ezt a nem túl büszke listát.

Az elhízás testünk védekezése

Blogajánló:

Diétáról
Le kéne fogyni
Zsírexpo

  Most nézzük, miként lehet a Teremtő Folyamat segítségére mindazoknak, akik túlsúlyosnak érzik magukat, és fogyni szeretnének.

A legfontosabb tudnivaló az, hogy ha az ember a fogyásra összpontosít, csak még több „fogynivalót” vonz magához. Úgyhogy először is verd ki a fejedből a „fogynom kell” gondolatát. Épp emiatt nem működnek a diéták. Mert folyton a fogyásra gondolunk általuk, és így továbbra is olyan helyzetet teremtünk, amely megköveteli azt. Aztán tudnod kell, hogy túlsúlyodat bizony te magad teremtetted gondolataid által. Ha egyszerűen akarunk fogalmazni, azt mondhatjuk, hogy aki kövér, annak „kövér gondolatai” vannak, akár tud róluk, akár nem. Nem lehet valaki kövér, ha közben „sovány gondolatok” uralják az elméjét. Ez teljesen ellentmondana a vonzás törvényének. Hiába mondják az orvosok valakinek, hogy a túlsúlyát pajzsmirigy-elégtelensége, lassú anyagcseréje vagy örökletes hajlama okozza, ezek mind csak kifogások, amelyek elkendőzik a beteg „kövér gondolatait”. Ha elfogadod és elhiszed, hogy ezeknek a diagnózisoknak a bármelyike is igaz lehet rád, továbbra is kövérségre kárhoztatod magad.

Lányaim születése után magam is túlsúlyos voltam, és ma már tisztában vagyok vele, hogy ezt annak köszönhettem, hogy hallgattam a szokásos figyelmeztetésekre és ijesztgetésekre, amelyek szerint szülés után – főleg a második után – nehéz lefogyni. Pont ezt vonzottam tehát magamhoz „kövér gondolataim” által. Egyre „teltebb” lettem, és minél többet keseregtem ezen, annál jobban kikerekedtem. Alacsony termetem ellenére 65 kilósra híztam, mindez pedig „kövér gondolataimnak” volt betudható. Én is hittem abban az általánosan elfogadott vélekedésben, miszerint a túlsúlyt az étkezés okozza. Pedig ez egy nagyon is káros vélekedés, sőt mai fejemmel egyenesen zagyvaságnak tartom!

A hízást nem az étel okozza. Jobban mondva, az étel csak akkor okoz hízást, ha te azt gondolod, hogy hízást okoz. Ne feledd, mindennek a gyökere a gondolataidban rejlik, az összes többi dolog pedig ezek tünete, következménye. Ügyelj hát arra, hogy tökéletes gondolataid legyenek, és meglátod, a súlyod is az lesz!

Engedj el minden korlátozó gondolatot. Az általad elfogyasztott étel nem okozhat hízást, hacsak nem ezt gondolod.

A tökéletes testsúly az, amellyel te jól érzed magad. Senki más véleménye nem számít. Csakis az a fontos, hogy te mit érzel saját testeddel kapcsolatban. Biztosan te is ismersz legalább egy embert, aki sovány, ennek ellenére annyit eszik, mint egy ló, és közben büszkén hirdeti: „Én aztán bármit megehetek, sosincs rajtam egy deka felesleg sem!” Hát igen. Erre mondja azt a dzsinn, hogy: „Kérésed parancs!” Ha szeretnéd a Teremtő Folyamat által elérni a számodra tökéletes testsúlyt, kövesd az alábbi lépéseket:

Első lépés: Kérj!

Tisztázd magadban, hogy mi lenne számodra az ideális testsúly! Képzeld el, hogyan néznél ki, ha elérnéd. Ha vannak fotóid, amelyek akkor készültek, amikor még elégedett voltál a testeddel, vedd elő gyakran és nézegesd őket. Ha nincsenek ilyen képeid, keress neked tetsző modelleket ábrázoló fotókat, és nézegesd azokat!

Második lépés: Higgy!

Hinned kell, hogy megkapod, amit kérsz, és hogy a számodra ideális test már a tiéd. El kell képzelned, el kell játszanod, hogy az ideális test már a birtokodban van. Úgy kell tenned, mintha. Látnod kell magad az általad óhajtott ideális testben.

Írd fel ideális súlyodat egy papírra, és ragaszd a mérleged kijelzője fölé. Még jobb, ha leszoksz a méricskélésről. A lényeg, hogy kérésednek semmilyen módon ne mondj ellen – se gondolattal, se szóval, se cselekedettel. A jelenlegi súlyodnak megfelelő ruhákat ne vásárolj többé. Légy optimista, és fókuszálj azokra a darabokra, amelyek megújult idomaidat fedik majd. Épp olyan ez, mint a rendelés egy katalógusból. Átnézed a kínálatot, kiválasztod a neked tetszőt, feladod a rendelést, és végül megkapod, amit kértél.

Tudatosan keresd, szeresd és becsüld azokat az embereket, akik általad tökéletesnek tartott testsúllyal rendelkeznek. Ahogy őket dicsőited magadban, érzéseiddel hathatósan magadhoz vonzod az általad óhajtott testsúlyt. Ha kövér embereket látsz, ne nézegesd őket, inkább azonnal hívd be elmédbe a saját karcsú testedről alkotott képedet, és ami nagyon fontos: érezd.

Harmadik lépés: Fogadd!

Elengedhetetlen, hogy jól érezd magad, és elégedett légy a testeddel. Ez nagyon fontos, hiszen ha rosszul érzed magad a bőrödben, nem érheted el a kívánt testsúlyt. Az alakoddal kapcsolatos negatív érzések ugyanis csak még inkább csökkentenék rezgésszintedet. Nem változtathatod meg a testedet, ha lépten-nyomon hibákat keresel benne. Sőt ilyen hozzáállással csak újabb kilókat fogsz magadra szedni. Dicsérd és imádd minden egyes porcikádat! Gondolj azokra a dolgokra, amelyek tökéletesek rajtad. Ettől egyből jól érzed majd magad, és hamarosan eléred azt a frekvenciát, amely a tökéletes testsúly megteremtéséhez szükséges.

Wallace Wattles egyik könyvében csodálatos tippet oszt meg olvasóival az evéssel kapcsolatban. Azt tanácsolja, hogy amikor eszünk, csakis a rágás élményére összpontosítsunk. Légy tehát jelen, amikor eszel, és minden érzékeddel fogadd be a tapasztalatot. Ne hagyd, hogy elméd másfelé kalandozzon. Maradj a testedben, és élvezd az étel megrágása és lenyelése által nyújtott érzékleteket.

Próbáld csak ki! Ha képes vagy tökéletesen jelen lenni az evés során, az ízek hihetetlenül intenzívvé és csodálatossá válnak; de ha hagyod, hogy az elméd elkalandozzon, az élmény azonnal eltűnik.

Én magam meg vagyok győződve arról, hogy amennyiben képesek vagyunk jelen lenni étkezéseinknél, és tökéletesen az étel nyújtotta örömteli élményekre összpontosítani, testünk maradéktalanul feldolgozza és beépíti mindazt, amit kell, és így az eredmény is tökéletes lesz. A saját történetem vége annyi, hogy manapság hatékonyan tartom 53 kilós, ideális súlyom, miközben azt eszem, amit csak akarok. Fókuszálj hát te is saját tökéletes testsúlyodra!

 93-94 kg

Na, ennyi idő kellett, hogy az ünnepek, meg a megelőző 2 hét alatt felszedett kilók eltűnjenek. Megjegyzem, a mozgás most a munkám és egyéb okok miatt kimaradt az életemből, keveset iszom, és jobbára este eszem, lehetőleg szénhidrátmentesen. De ezt abszolút átmeneti állapotnak szánom. Teljes izgalomban vagyok, nagy kihívás a munkám: nemcsak a semmiből felépíteni egy rendszert, de a nulláról csapatot építeni úgy, hogy közben minden új, és változik. Az is nehéz volt, hogy mialatt kiépítem a rendszert (ebben sokat segítenek a kollégáim is), együtt újként a kis csapatommal, elfogadjanak engem vezetőnek úgy, hogy nem feltétlenül azért, mert a főnök kijelentette, hogy én vagyok a vezető és kész. Mert amikor már egy rendszer folyamatában működik, és bekerül még 1-2 ember, az teljesen más, mert ott adott már minden.

Most érzem azt végre 2 hét után, hogy egyrészt a rendszer jól működik, sikeresek leszünk, és azt is, hogy a csapatomban lévő emberek bizalommal fordulnak hozzám emberileg, és szakmailag is elfogadnak vezetőnek. Sőt, hogy klassz a csapat, és kívülről is vonzó a kis közösségünk és a munkánk is. El is felejtek sokszor enni. :o)

Szóval, amire oda kell figyelnem: napi folyadék, napközben is enni. A mozgásra nincs ötletem, mert időnként hamarabb megyek be és tovább maradok. Egyelőre ötletem sincs.