Megbántottam az általam ismert legcsodálatosabb embert. Nincs rá mentség, illetve lenne, de engem nem érdekel.
Egyet tudok: ő már régen meg fogja ezt bocsátani nekem, de ez engem életem végéig bántani fog.
Remélem, hogy megmarad a szeretete, barátsága. Most még csak remélem, de szívem mélyén tudom: mert szívem mélyén ilyennek ismertem meg. És boldog vagyok, hogy megismertem. És nagyon bánt, hogy megbántottam. Pont én és pont ŐT.
Ez a világ olyan, ahol divat nem ateistának lenni, olykor divat a maga módján legalább istenhívőnek lenni, de tagadni szinte senki sem meri. Nagyon zavaros ez a kor, az értékrendek keresztezik egymást, annyi minden felé kell megfelelnünk csupán ahhoz, hogy egy munkahelyi vagy ismeretségi körhöz tartozhassunk, hogy már azt sem tudjuk, kik vagyunk, mik vagyunk és miben hiszünk.
Hiszünk magunkban, hiszünk a tudományban, hiszünk emberekben. Az elmúlt pár hónapok sorozatos emberi, orvosi, tudományos tévedései, ami nap mint nap meghatározták az életemet bebizonyították nemcsak nekem, hogy az ember egyrészt törékeny, a tudomány sok kérdésre nem tud választ adni, még olykor nagyon egyszerű kérdésekre sem, csak utólag, amikor már késő. És a véletlenek, a szabadságolások és a nyár, és a nemistudommi. És túlhajszolt, fáradt, olykor a kánikula miatt leblokkoló, idős vagy fiatal orvosokban hinni életveszélyes. Mert emberek ők is, erényekkel, tudással és hibákkal.
Még anno pszichológia órán megtanultunk: központi idegrendszerünk miatt a szorongás emberi létünk velejárója, így is fogalmaztak „a szorongó agy”. A hit az embernek olyan számomra, mint egy életfunkció.
Mivel onlány vagyok, meghallgattam két prédikációt mostanában, az egyikre véletlenül kattintottam egy közösségi portálon. Egy világhírű egyetem évnyitó beszéde volt arról, hogy az okosság egy adottság, ami egy ilyen iskolában megvan mindenkiben, hiszen nem lennének ott, viszont a kedvesség, szeretetteljesség nincs. Ezért nekünk kell tennünk, és mindennap dolgoznunk.
A másik arról szólt, hogy mi emberek, amikor bajban vagyunk, rögtön Istenhez fordulunk, és elvárjuk, hogy oldja meg a problémáinkat, de egyébként nehogy már beleszóljon máskor és másban az életünkben. Elmegyünk időnként vagy rendszeresen templomba, akár fennen hangoztatjuk a megfelelő helyen és időben, hogy mi aztán nem vagyunk ateisták, de azt, hogy teljes életünk úgy éljük, hát azt már ugyan nem. Példákat is felhozódtak: ugyan már, mit szólna egy férj vagy feleség ahhoz, hogy ugyan én félig házas vagyok, félig hűséges vagyok. A munkámban félig teszek meg mindent. De ugye mi teljes segítséget, megoldást és sikert akarunk.
És ne felejtsük el, hogy meg kell igenis becsülnünk amink van. Ne legyünk hálátlanok, ne éljünk vissza azzal, amink van, amit kaptunk.
Amit félig teszel, az nincs kész. Amit fele erőbedobással csinálsz, azért ne várj teljes sikert. És ne csupán az elvárásaid legyenek egészek, és nagyok. És legyél hálás, hiszen amid van, aki vagy, amilyen vagy, az nem adatott meg mindenkinek.
Ezeket a gondolatokat úgy éreztem, meg kell itt és most osztanom. Nem feltétlenül arról szól, amiről ez a blog, de én fontosnak találtam.
HALLELUJAH-hallgassátok meg!
Ma reggel Ervinünk imádott engem: 107 kg.
És már régen nem olvastunk együtt. Egy kis szemezgetés az online felületekről.
Doktori desszertáció:
ezt főleg azoknak ajánlom, akik ugyanúgy, mint én, édességfüggők, és
vadásszák a jó, egészésges és diétás édességek receptjeit. Ráadásul
mindenki környezetében van cukorbeteg, és nagyon sok hasznos információt
találtok benne. Ráadásul egy dietetikus tollából.
Mozgás!:
Ez azért kedves a szívemnek, mert végre nem azt írjuk, hogy mit mikor
eszünk, hanem hogy mikor mit mozog a blogíró, és véleményeket új
őrültségekről, eszközökről, DVD-ről. És nagyon igényes, szép blog, ami
az előzőről is elmondható. Külön szeretem az ajánlott linkrészt, nagyon
hasznos, érdemes ott is kattintgatni.
Diary of Mrs Bur: egy másik kis gyöngyszem.
Új kedvencem! A duci, de gyönyörű lány. Persze, a hangja is, de a személyisége is csodás. Németh Katica.
Norbiéktól:
Sikersztorik Norbiék oldaláról: sok új és motiváló történet fényképekkel
Norbi blogbejegyzése a felvágottakról
Nagyon gyorsan változik a világ, változnak a vélemények. szerintem ezért is fontos, hogy egyrészt tájékozódjuk, másrészt a saját szervezetünk egyéni reakcióit és tulajdonságait megismerjük. E kettő alapján tudunk csak megfelelő döntést hozni arról, hogy hogyan étkezzünk, és milyen ételeket részesítsünk előnyben.
Évek óta olvasgatok arról, hogy glikémiás index (GI), és hogy milyen éppen divatos diéták alapja ez. Sejtem, hogy a múltté lett az a fogalom, hogy egyszerű és összetett szénhidrát, bár bevallom, én eddig még nem csalódtam benne, azért kicsit körülnéztem, mi a helyzet azóta a glikémiás index terén.
Ez a cikk jól összeszedi az információkat, de termék-reklám(!), és bár a szerző komoly orvosi háttérrel rendelkezik, azért én furcsálom a glikémiás index adatokat, de a folyamatokat nagyon jól leírja, oldalán sok értékes, közérthető és jó cikk van, én ebből kettőt emelek ki.
Dr. Tihanyi Lászlótól cikkek:
A glikémiás index tündöklése és bukása II.
A glikémiás index és táblázat
Ez utóbbinál jobbat (hitelesebb, orvosi oldalról származó) táblázatot nem találtam, ez persze nem jelenti azt, hogy rossz, csak én nem veszem szentírásnak. Mondjuk én csak a Szentírást veszem szentírásnak.
Először is ma Ervinünk (új motorosok kedvéért: kedvenc digitális mérlegfiúm) 1 kilóval kevesebbet mutatott. Mindig is tudtam, hogy ő egy igazán remek fickó.
Másodszor: volt egy csomó linkem talonban, amit nem írtam meg.
Aki a világ legkövérebb nője akar lenni
Ennyit az emberi butaságról. Betiltanám a legkövérebb … Guiness Rekordokat. És annak ellenére, hogy az ún. dizájner ruhák a vékony és lapos lányokon állnak a legjobban, betiltanám az extrém soványságot, és annak látszatát (képi soványítást). Ilyet tudom, nem lehet tenni, ezért mindenkit arra buzdítok, hogy hívja fel erre a figyelmet. Szeretem az ízléses képeket, de szívesen megmutatom, hogy hol manipulálták. Tudatosuljon mindenkiben: senki nem olyan, mint egy jó kis glamour-retus után.
Egy kis “ízelítő”:
Ez nem azt jelenti, hogy fel kell adni, csak reális elvárásokkal legyünk magunkkal szemben.
És direkt nem teszek ki igazán undorító képeket, hatásosak ugyan, de ezt most kihagyom, van elég a linkeken.
Úgy alakult nemrég, hogy volt egyedül saját magamra egy teljes napom.
Gondoltam
egyet, miért is szenvedek annyira, csináltam pár görbe órát: vettem egy
dobozzal a kedvenc cigimből. Mivel találtam a neten elektronikus
könyveket, pont olyanokat, amiket anno még vizsgaidőszak után
pihenésként olvastam, és átadtam magam kedvenc élvezetemnek: jó könyv,
jó cigi és egy finom kávé. El is szívtam pár óra alatt, amíg a könyvet
elolvastam az összes cigit. Régen, még amikor megvolt bennem az a naív
vágy, hogy fiatalokat tanítok irodalomra, gyakran tettem ezt egy-egy
nehéz vizsgaidőszak után. Furcsa, de még pihenésként is olvastam.
De
térjünk vissza a cigire. Bevallom, jólesően simítottam bele a még
diákkoromban vett csinos cigarettatartóba a karcsú szálakat. Szeretettel
és odafigyeléssel. Ugyanis az utóbbi időben újra olyan cigit szívtam,
mint amivel rászoktam: mentolos slimet, szépet, karcsút és zöldet.
Közben olvastam egy lányról, akivel szinte ugyanazok történtek,
ugyanakkor sírt, és azon nevetett, amin én. Nagyon akart szeretni, sokat
szeretett, sokat sírt, de mindig hű maradt saját magához.
Rájöttem,
én örökre rászoktam a cigire, csak mostantól nem szívom. Igen,
telhetnek a hetek, hónapok, hiányozni fog. Mert olyan sok mindenre
emlékeztet, ami régen volt, illúzió is volt, és hiányzik. Persze a rossz
dolgokra már nem emlékszem, de hát így van ez jól. Ahogy telnek az
évek, rájövök mit is jelentenek azok a szavak “szaporodik fogamban az
idegen anyag, mint szívemben a halál”. És hogy mindez nem képletes.
Szépség és fiatalság múlandó, és itt és most élveznünk kell, ami még
maradt belőle, és vigyáznunk kell rá, hogy ne múljon olyan gyorsan el.
Jönnek betegségek, szomorúságok, szabályok, amiket muszáj betartani, ha
még szeretnénk élni. És élni szép, és minden nyomorúságával együtt is
csodálatos. Jut még nekem egy kis fizikai szépség is, ha igyekszem.
Elszoktam már a szigortól, de visszaszoktatom magam. És ígérem, a
következő posztom vidámabb lesz. És nem adom fel.
És
elég, amit ad Isten, elég ami jut. Mert mindig azt akarjuk, ami másnak
jut, és közben elfelejtünk örülni mindannak, amit nekünk adott az ég.
Körülöttem boldogtalan, gyönyörű harmincas nők drága autókkal, márkás
ruhákban, zajos éjszakai élettel, kiterjedt szintén drága autókkal,
órákkal és ruhákkal felékesített baráti körrel. Közben
szembejönnek emberek, olyanok, mint én, gazdagságuk nem csupán látszat,
és egyetlen feladatom van, átadni magam a barátságnak. Nem hibátlanok,
mindenfélék.
És nem
kell sok, egy nap, egy könyv, egy kávé és cigi. Na jó, a cigit
lecserélem. És bár szaporodik fogamban az idegen anyag, még van mire
vigyáznom, ha igyekszem: egészségem és fiatalosságom. Eszem, humorom és
emberségem. Manapság ez a párosítás igen ritka.
Nem tűntem el.
Lapítok.
Újra cigizek.
Mentségem van rá, de nem ez a lényeg. A diétára odafigyelek, mégis itt rostokolok 110-112 kg között. Idegeskedek sokat, meg nem is eszek sokat, mégis. Lemegy ez az idegeskedés, és beállok egy mennyiségre, és muszáj elkezdenem a mozgást. Átnézem az update oldalt még egyszer, és elkezdem tudatosan, nem a saját hülyeségeimmel keverve alkalmazni. Beszélgettem diétáról mostanában, ennél lényegesen gyorsabban és többet fogynak, mint én. Ráadásul a feljött 2 kg egy az egyben a pocakomon van, így simán úgy tűnik, mintha sokkal többet híztam volna. Fényképek is készültek rólam, és tényleg sokkal kövérebb vagyok rajtuk. Úgyhogy most lógatom az orromat nagyon. Úgy érzem, én már örökre ilyen maradok. Pár évvel ezelőtt még meg tudtam csinálni, koplaltam, szenvedtem és lement. Igaz, így súlyt megtartani nem lehet, de mégis nem tűnt lehetetlennek. Mostanában tényleg az utolsó helyen számított, hogy hogy nézek ki, mégis csúnyának, öregnek és kövérnek érzem magam.
Na, azt hiszem, ezt hívják úgyhogy padló, és ez az, amiről most szépen felkászálódok.
Na, ez a bukta. Kiolvasztottam a sajtszószos tésztát, meg 3 kiflit, és kikutattam a lakásban fellelhető egyetlen üveg lekvárt. Mindezt tegnap este. Másnap 2 zsömi szendvicsnek, ebéd mondjuk relative egészségesen, aztán este elrohantam a boltba, és egy óriási túrórudival előételként előre megfontolt bűnös szándékkal befaltam egy doboz kókuszos zabfalatokat vaníliás jégkrémmel.
Ráadásul tegnap olyan alacsony volt a vérnyomásom, hogy csuda, egyáltalán mérhetőnek számít. Ma meg magas.
Természetesen szónokoltam ma is egyet kedvesemnek, hogy na én persze nem tudok igazán függő lenni semmitől, talán ez inkább genetika is, mint jellem kérdése. De be kell látnom: amikor SZÉNHIDRÁT ÚRNŐ szólít, én, mint hűséges alattvalója teljesítem, sőt, túlteljesítem minden parancsát.
DE: NEM DOHÁNYOZTAM, mert ugyebár a másik bűnös projekt az az lett volna, hogy veszek egy doboz kedvenc cigit is, és stikában elszívom.
Erőt veszek magamon: fellázadok, és kirobbantom a magam felkelését: no süti, no csoki, no pasta.
Fogjuk fel: a királynő megkapta, ami a királynőé, és most legyen nyugi jó sokáig… A fenébe is, javíthatatlan vagyok. Zabolázhatatlan örök tésztafaló… Na ez van. Most ettől egy kicsit lenyugodtam. És jó ideig tünetmentes leszek. Remélem. Azért gyúrok rendesen arra, hogy veszek egy doboz homeopátiás éhségcsillapítót, és szűzteakapszula fortét ilyen estetekre. DE akkor sem fogok dohányozni.
Azért eddig hősnek éreztem magamat, de most már csak félisten vagyok…
Szenvedek, mint egy
kivert kutya… A párom
kórházban megint, én meg 1.
legszívesebben felfalnám a hűtőben azt a nagy adag sajtos tésztát, amit
eltett vacsira 2. vennék egy
doboz cigit, és stikában elszívnám.
Szóval már éppen jó úton haladok, hogy ne
cigizzek és diétázzak, erre jön egy pont olyan szitu, amikor az ember
lánya nem törődik azzal, hogy mit nem kéne csinálnia. Szokásos: egész nap idegeskedek, nem tudok
enni, este 10-kor megéhezek. Egyedül
vagyok itthon, naná, hogy simán tudnék stikában dohányozni reggel és
este is. Helyette blogot
írok, és csináltam magamnak egy extra adag vaníliás-jeges kávét. A
kórházi büfében ettem egy nagy fasírtot magában, na jó, tuti van benne
pár nem kóser dolog diétailag, de most ezen nem agyalok (rántotthusi már
nem volt), mert szerintem ez még elmegy. Most még nincs késő egy
jegeskávéhoz, és van még diétás joghurtom későbbre. Meg zöldalmám is.
Holnap veszek szépen valami komolyabbat, és gyorsan lefagyasztom a
tésztát. Hogy tuti legyen,
abbahagytam az írást, és tényleg gyorsan lefagyasztottam. Ilyenkor vétek
ilyen ételeket itthon tartani. Ma bementem egy kedvenc pékségembe, és
nemcsak olyat vettem, amit szeret a párom, de olyat is, amit én nagyon
szívesen ennék ott… Persze a
kis drága megkínált belőle, hogy annyi mindent hoztál, egyél már
valamit, én olyan ideges vagyok, hogy nem bírok… megálltam, és nem
hagytam, hogy belémtukmáljon bármit is, pedig tudja, hogy ilyenkor én
tuti nem eszek szinte semmit.
Szóval
blogírás, fagyasztás és az előző bejegyzésemből
esztétikai okok miatt kitöröltem a tüdőket. A dohányos és a nem dohányos
tüdőt. Mert szerintem a nem dohányos is nagyon undorító volt, ne
nézzetek ilyet akkor se, ha segítő-elrettentő céllal tettem oda. Anyukám azt hallotta, hogy negyvenakárhány
nap, amíg a nikotinéhség tart. Már ezt tényleg nem annyira érzem, csak
valahogy olyan jól esne még mindig egy kis nyugtatóként a kedvenc cigim.
Bizonyára kiakasztó, hogy ennyit kattogok ezen a témán, de tényleg
rossz. Kicsit talán jobb, hogy leírom.
Azért érdekes módon, ahhoz több
kellett volna, hogy péksütit vegyek, vagy befalljam a sajtszószos
spagettit… Lehet, hogy jobban jártam volna, ha fogyás után szokok le a
cigiről??? Akkor meg az lett volna a rossz, hogy visszahízok, és
visszaszoktam volna rá megint. Nagyjából így egyszerre letudhatom a
leszokást, és a leszokás miatti hízást is viszonylag egyszerűen. Na, ez végre tök jó dolog!
Szóval, megvan a bűnös, amiért stagnálok. Igazából örülnöm kéne, hogy nem híztam.Körülnéztem a neten: úgy hirdetik a leszoktató programokat, hogy a hízás elkerülése is a leszoktatás része… no comment.
Viszont azt is olvastam, hogy a tüdőkapacitásom gyorsan nő, ezért a sport egyrészt sikerélmény, másrészt az elvonási tüneteket: idegesség, rossz alvás, feszültség levezeti. De közben a páromnak is igaza van: 110 kilóval akarsz futni???
Elkezdtem figyelni, mit is érzek. Lassan több mint egy hónap után már időszerű volt.
