116,7 kg
és még örülhetek, hogy csak ennyi. Tegnap ugyanis megint habzsolháp voltam.
Este megvámoltam kedvesen nemdiétás fagyiját, és este 9-kor
melegszendvicset ettem. Kenyérrel persze. Ideges vagyok. A héten vannak
a második körös munkainterjúk. És én persze, szénhidrátéhséggel
idegeskedem. Még az a szerencsém, hogy az ilyen kilengések nálam
gyorsan jönnek, és másnap már visszaállok, sőt szigorítok a diétán.
Tényleg úgy érzek, hogy időnként kell egy kis kilengés. Szombaton már
115,7 kg is voltam, de már megszoktam, hogy néha, szerintem a só és víz
függvényében eléggé labilis a súlyom. Vissza kell vennem a sóból, nem
szabad utánsóznom… Nehéz időszakon vagyok túl. Remélem, hogy
kimondhatom és leírhatom, hogy már túl vagyok rajta. Kiderült kire
számíthatok és kire nem. Hát, nem sok emberkére igen… Az végig
tartotta bennem a lelket, hogy itt sokan drukkoltok nekem, és írtok is.
Az
muszáj leírnom, hogy rettenetesen frusztrált vagyok, nagyon rápörgök,
ráidegeskedem a munkakeresésre is. Ezért sokat hibázok, sokat rontok.
Arra gondoltam, hogy most már el kell kezdenem sportolni, hátha ezzel
le tudok vezetni káros feszültségeket. Szombaton úsztam kicsit, az
nagyon jól esett, de most anyagilag ezt ritkán engedhetem meg magamnak.
Elhoztuk anyóstól a párom öreg evezőpadját. Beüzemelem. És kitalálok
neki egy jó nevet, úgyis kell egy haver Ervinnek!