113,3 kg
Tegnap a párom bevallotta: rosszul és figyelmetlenül ugrott rá Ervinre. Pontosabban Ervin szélére. Szegény drágám nemhogy felborult, de pördült is egyet. Másik drágám jött is este bűnbánatos arccal: lehet, hogy elrontottam az Ervint. Jó, ő ezt pontosan úgy mondta a “mérleged”.
Alapvetően azért Ervinnek ezt az attrocitást leszámítva, jó dolga van. Szeretjük, ezért ugrálunk rá lelkesen, mert mindig olyan rendes fickó, és fogyást mutat. Párom meg is kérdezte: figyusz, biztos, hogy jó a mérleg, nem romlott el? Állandóan kevesebbet mutat. Mivel szemmel láthatóan fogyunk, ezért töretlen a bizalmam kedves barátomban.
Más jó hírem is van: sikerült jól beilleszkednem az új helyemre, sőt, szeretem. És még egy másik helyre is hívtak, el is mentem, és nagyon ígéretes. Elvállaltam mind a kettőt párhuzamosan. Az egy másik történet lesz, hogy hogy fog a kettő együtt menni, mert elég sokat fogok dolgozni, de bizakodó vagyok, főleg, hogy ma már úgy jöttem haza este, hogy feldobódtam, és nem hullafáradtan. Azért a mozgás hiányzik, ezt valahogy be kell iktatnom a 2 munkám mellé is, és most ugye még pénzem sincs rá, de remélem, ez is idővel meg fog oldódni.
Minden szomorkának, munkát keresőnek, fogyózónak szép napot kívánok, most lassan megyek, mert indulok dolgozni.
:-))