Ervinünk a 112-113 kg között vacillál
Kicsit munkahely túltengésben, és massszív időhiányban szenvedek. Naná, hogy szenvedek, 8-20h-ig dolgozom. Le kell építenem az egyiket. Sajnos azt, ahol a világ 2 legédesebb főnöke van. Egy csodás és gyönyörű, bájos és életszeretettől kicsattanó fiatal lány és egy tündéri, bölcs, csodálatra méltó módon dolgozó és nem is tudom, még mit írjak le róla: nagymama. Szóval van unokája, de ez most mindegy, mert Róla igazán nem ez jut elsőre eszembe. A másik szupervisor is egy csöndes, kedves, bájos lány. És sok-sok olyan kolléga, akit egyenként már előre sajnálok, hogy csak hó végéig dolgozhatok a közelükben, velük… Szóval ez a helyzet.
A másik helyet nagyon szeretem, öröm oda bejárni, dolgozni, és nekem még ilyen jó érzésem főnökkel, közvetlen munkatársakkal nem volt. A közvetlen kolléganőmmel fél szavakból értjük egymást, a főnökömet tisztelem, kedvelem, szeretem. És mindkettőjük, sőt, az irodavezető srác is nagyon szívem csücske. Egyértelmű, hiszen őket választom. Egyszerűen szeretek ott és az csinálni, amire szükség van.
Szóval nagy dilemma. Évek óta a fél karomat adtam volna egy ilyen dilemmáért… :o)
Helyes! Csak ilyen dilemmáid legyenek! Puszka!
Jövök, írok, ígérem!
Puszka Zsetinek!