idult ez az év is. Talán még nehezebben, mint a többi. Nem sok okom van
mosolyogni, az tuti. Ennyi erővel át is adhatnám magam egyrészt az
önsajnálatnak, másrészt egy nagy tányér tésztának, egy pizzának,
csokinak, vagy bármi más hízlalónak. LB, ne gondolj a holnapra, élj a
mának, most nem mindegy, hogy 111 vagy 112 kg vagy? Nyáron legalább a
bögyödet ki tudod rakni, mármint ha bögykirakós típus lennél, de így, a
kabátodban egy jó nagy hurka vagy! Akkor meg minek kínzod magad???????
Végülis mennyi esélye van annak, hogy úgy rendesen lefogyj, összekapd
magad, és az utcán megnézzenek a pasik? Na hát, így az elmúlt pár évre
visszanézve: SEMMI. Akkor meg mi a fenének kínzod magad? Megéri?????
Egy
frászt éri meg. – mondja egy kis ördög itt belül. Ugyanolyan tehén
maradsz, amilyen voltál. Mert anno elszaladt veled a ló, és mármost te
így is fogsz maradni.
Csak
most már megváltozott valami, és mondhatja ez a kis gonosz, de már nem
tud mit kezdeni velem. Igen, nem úgy néz ki, hogy én itt pár hónap
alatt szépséges pillangóvá változom, meg minden. De nem tudok már úgy
élni, mint régen. 10 kg le, 15 fel. Nagy elhatározások, és nagy
zabálások. Nem akarok állandó gyomorfájást és felfújódást, nem kell a
prediabétesz. Nem akarok olthatatlan szomj miatt fél óra alatt több
mint 2 litert inni, és beköltözni a WC-be. Igen, volt már, hogy
könnyebb volt az életem. Egszisztenciálisan, anyagilag meg miegymás.
Volt már sokkal több önbizalmam, voltam már szép is talán.
Tudom,
nem sok mindenre van lehetőségem… Láttam dokumentumfilmet
plasztikáról: a nőnek egy műtéti idő alatt végeztek szemhéj és
homlokplasztikát, hüvelyplasztikát és G-pont feltöltést. Olyan
bizarrnak tűnt az egész… Egy másik meg szétkalapáltatta az álkapcsát,
hogy amikor mosolyog, ne látszódjon ki olyan sok a fogínyéből.
Egyébként sem volt szép nő, de szerintem ettől sem lesz sokkal jobb.
Ja, és egyben nem tetszett neki a már műtött orrának a vége, és a
B-kosaras melle sem. Annyira ledöbbentem, hogy 10 percig néztem, mert nem hittem el.
Csak
arra van lehetőségem, hogy odafigyeljek magamra. Arra nincs, hogy
valaki készen letegye elém a diétás ételt. Nem lesz zsírleszívás, sem
más. Egy kedves lány miatt megkerestem, hogy Budapesten hova lehet
túlsúllyal fordulni, hogy van Lipidológia.
Azt sem tudtam eddig, hogy van ilyen. Bár engem nem érdekel a
kalóriaszámlálgatás, be a befektetős nulldiéta, de úgy látszik, ez is
változott idővel. És elvileg ide elég egy háziorvosi beutaló. Már.
Jópár évvel ezelőtt befeküdt ide egy ismerősöm, nagyon gyorsan
leszedtek róla látványosan vagy 20 kg-t (10 nap-2 hét, már nem
emlékszem), de elég vastag borítékot adott. Ma már külön osztály
ambulanciával.
Ez egy jó írás dr. Pados Gyulától, akit
eddig annyira nem kedveltem meg, ebben az is közrejátszott, hogy drága
Dokibámtól (endokrinológusok gyöngye) kaptam ajándékba a könyvét, ahol
a túlsúlyosokat egyszerűen lekövérezi. Hát, nem lett a pasi a szívem
csücske. El sem olvastam. Még jó, hogy van ott még pár doki, aki lehet
jó fej. Nem bántom őt sem, mert legalább tett valamit… De most
legalább látom, hogy éppen mivel foglalkoznak és hogyan csinálják. Azt
azért helyeslem, hogy már nem hipergyors koplalós befektetéssel. Ja, az
ismerősöm is szépen visszaszedett minden egyes leadott dekát. De azért
jó dolog, mégha életmódváltás helyett nem működik, de segíthet
elkezdeni.