Na, ez a bukta. Kiolvasztottam a sajtszószos tésztát, meg 3 kiflit, és kikutattam a lakásban fellelhető egyetlen üveg lekvárt. Mindezt tegnap este. Másnap 2 zsömi szendvicsnek, ebéd mondjuk relative egészségesen, aztán este elrohantam a boltba, és egy óriási túrórudival előételként előre megfontolt bűnös szándékkal befaltam egy doboz kókuszos zabfalatokat vaníliás jégkrémmel.
Ráadásul tegnap olyan alacsony volt a vérnyomásom, hogy csuda, egyáltalán mérhetőnek számít. Ma meg magas.
Természetesen szónokoltam ma is egyet kedvesemnek, hogy na én persze nem tudok igazán függő lenni semmitől, talán ez inkább genetika is, mint jellem kérdése. De be kell látnom: amikor SZÉNHIDRÁT ÚRNŐ szólít, én, mint hűséges alattvalója teljesítem, sőt, túlteljesítem minden parancsát.
DE: NEM DOHÁNYOZTAM, mert ugyebár a másik bűnös projekt az az lett volna, hogy veszek egy doboz kedvenc cigit is, és stikában elszívom.
Erőt veszek magamon: fellázadok, és kirobbantom a magam felkelését: no süti, no csoki, no pasta.
Fogjuk fel: a királynő megkapta, ami a királynőé, és most legyen nyugi jó sokáig… A fenébe is, javíthatatlan vagyok. Zabolázhatatlan örök tésztafaló… Na ez van. Most ettől egy kicsit lenyugodtam. És jó ideig tünetmentes leszek. Remélem. Azért gyúrok rendesen arra, hogy veszek egy doboz homeopátiás éhségcsillapítót, és szűzteakapszula fortét ilyen estetekre. DE akkor sem fogok dohányozni.
Azért eddig hősnek éreztem magamat, de most már csak félisten vagyok…