Menekülj az energiavámpíroktól!
Meglógtam ma is egy kis dunaparti napozásra. Még tegnap volt kint egy nagyon negatív csaj. Olyan rossz érzésem volt vele kapcsolatban, bár először elég jó fejnek tűnt korábban. Tegnap már nem annyira. Annyira utálom ezt az ugye nem nézek ki annyinak, amennyi vagyok kiprovokált önbizalomnövelést, meg úristen, szegény pasi annyira nézett, én meg éppen felébredtem és úristen, csúnyán néztem rá, pedig ő annyira nagyon-nagyon nézett… Na ma kimentem, és nekem esett. Torokra támadt. Hogy ne olvassak verseket, meg tiszta negatív vagyok, vegyem fel magam diktafonra. Olvassak csak önsegítő könyveket, meg osztja az észt ezerrel. Meg milyen hülye vagyok, hogy nem ilyen vagy olyan vitamint szedek. Képzeljetek el egy iszonyúan vékony bő negyvenes nőt, nagyon lebarnult, ráncokkal a beesett arcán, az a festett szőke. És okoskodó, mindenkinél mindent jobban tud, már a mondatodat a következő mondatában kiforgatja… Megmondtam neki, hogy azon az alapon, hogy keményen 3-szor egymás mellett napoztunk, még nem ismer engem, és ha nekem így jó, mert így érzem, akkor ahhoz semmi köze másnak. Dobjam ki a C-vitamint a szemétbe amit kaptam… Mert a világ legnagyobb nyugodtságával közöltem, hogy kaptam, másra meg nincs pénzem most és kész. És különben is minden nap vki letámad vmi táplálékkiegészítővel, én meg inkább hallgatok a saját testemre, meg akire akarok.
Szerintem irritáló lehet, hogy a lógó hasam és cicim ellenére, némi felesleggel felszabadultan napozok félmeztelen. Már tegnap megjegyezte, hogy azért még bőven van mit fogynom, meg lenne mit plasztikázni rajtam… Igen, ha összeírnám, megtelne egy A/4-es lap. Ezért nem írom össze. Mint Soma a testi hibáit. Ezentúl külön mindegyiket szeretni fogom!!!!!
Ráadásul ha olyan kedvem van, fürdök is egyet. És mosolygok. Tele a part kedves nagyikkal, illetve nálam jóval idősebbekkel, eletetgetik a kacsákat, recepteket cserélgetnek. Olyan kedvesek, aranyosak. Én meg elrenitenskedek ott a letolt fürdőrucimba, és még ezt is elég jól bírják. Süt a nap, isteni a levegő, simogatja a bőröm a nap és a szél… És ilyenkor kifújja az összes aggodalmam, szomorúságom, csak mosolyogni van kedvem és verseket olvasni. És nem érdekel, hogy egy eldugott helyen ki mit mond, mit lát, mit csinál, én csak élvezem a csodás napot. Nagyon igaz, egy idő után mindenki felelős az arcáért…
Legközelebb jó messzire elkerülöm, már amennyire pár négyzetméteren lehet… Előbb-utóbb majd kiutálja vki. Én ilyenre már energiát nem szánok… Megfogadtam, kiiktatom az életemből az összes energiavámpírt! Az alkalmikat és állandókat egyaránt!