111,6 kg
Dolgoznidolgoznilenin
112 kg
Lehetnék igazából kevesebb is, de estére olyan fáradt vagyok, hogy a nevemet sem tudom. Mármint este, amikor hazaérek. Munka közben azért megy!!!! Sőt, tegnap kaptam egy bókot egy ÜF-től (ügyfél, ahogy Tipi mondja: ÜFFFFFF): az eladás és a termék is tökéletes. Hurrá!!!! Most ért be, hogy itt már 1 hónapja vagyok. És élvezem. Rám is szólt, hogy ejnyebejnye, nem veszed ki rendesen a szüneteket!!! A másik helyen még kell az a hiányzó 2 hét. Ilyen még nem volt: végignézem a hirdetésben, hogy szerkesztőségi titkárnőt keresnek, mindent tudok hozzá, és eszem ágában sincs jelentkezni. Le vagyok döbbenve magamon.
Tegnapelőtt egy kollégám nagyon jó eladást produkált, annyira örültem neki. Fiatal, lakást szeretne venni. Nagyon drukkolok neki. És van egy aranyos, szorgalmas és lelkiismeretes kolléganőm, remélem, ő is jól fog keresni. A barátnőm megkérdezte: van már olyan munkahelyed, amit szeretsz, mert nagyon megérdemelnéd már végre. Hát loreál, mert megérdemlem.!!!
Csak képtelen vagyok istenigazából diétázni, becsúszik ez-az, de a súlyomat életemben először megtanultam kontrolálni. Ez is eredmény, szerintem!!!!
Édes dilemmák
Ervinünk a 112-113 kg között vacillál
Kicsit munkahely túltengésben, és massszív időhiányban szenvedek. Naná, hogy szenvedek, 8-20h-ig dolgozom. Le kell építenem az egyiket. Sajnos azt, ahol a világ 2 legédesebb főnöke van. Egy csodás és gyönyörű, bájos és életszeretettől kicsattanó fiatal lány és egy tündéri, bölcs, csodálatra méltó módon dolgozó és nem is tudom, még mit írjak le róla: nagymama. Szóval van unokája, de ez most mindegy, mert Róla igazán nem ez jut elsőre eszembe. A másik szupervisor is egy csöndes, kedves, bájos lány. És sok-sok olyan kolléga, akit egyenként már előre sajnálok, hogy csak hó végéig dolgozhatok a közelükben, velük… Szóval ez a helyzet.
A másik helyet nagyon szeretem, öröm oda bejárni, dolgozni, és nekem még ilyen jó érzésem főnökkel, közvetlen munkatársakkal nem volt. A közvetlen kolléganőmmel fél szavakból értjük egymást, a főnökömet tisztelem, kedvelem, szeretem. És mindkettőjük, sőt, az irodavezető srác is nagyon szívem csücske. Egyértelmű, hiszen őket választom. Egyszerűen szeretek ott és az csinálni, amire szükség van.
Szóval nagy dilemma. Évek óta a fél karomat adtam volna egy ilyen dilemmáért… :o)
Édesapák
Jó, hogy van még édesapa. Ma délután meghalt a legjobb barátnőm apukája. Kicsit pótapukám volt nekem is. El tudott tőle búcsúzni: át tudta ölelni. Odaért. Már nem szendved többet. Ezért imádkoztam, hogy ha nincs csoda, hát így legyen. És így lett.
Helyzetjelentés
Lemaradt Ervin helyzetjelentése: 112 kg
Meglepik
Néha reggel, fürdés után zaklatgatom Ervinemet. De nem veszem komolyan. Többen figyelmeztettek, nemcsak dolgozni, enni is kell! Elég jól ment a két helyen dolgozás, gondba is vagyok. Tegnap végre beszéltem a vezetővel. Hát, ő is egy tündér. Fiútündér. A fenébe. Kezd sztrájkolni a családom az esti munkahelyem miatt. Max. 1 hónapot tudok kisírni, meg talán egy kicsit. Tudom, nem az a munka, amit alapjában szeretek csinálni, mechanikus is. De nagyon jó kis emberkék a kollégáim. Igazából mindkét helyen. Szinte soha nem éreztem még ezt, és az meg tényleg minden képzeletet felülmúlt, hogy 2 helyen. Már reggel pörgök ezerrel. De az tényleg rossz, hogy este 9-re érek haza, és 7.30-kor indulok reggel.
Majd meglátom, hogy egyáltalán megéri-e. Mármint anyagilag. Mert hogy kb. így lesz egy normális 8 órás bérem…
Képzeljétek, a múlt héten bejött egy nőci, és hozott egy ajándék, 1 alkalomra szóló köredzéses belépőt! És már hívott is, hogy mikor megyek! Sokat fogytam, most már kell egy kis mozgás is, de ugye mikor. A köredzés meg 30 perc. Kipróbálom. Ugyan a bérlet jelenleg számomra horrorisztikus összeggel bír, de hátha megengedhetem magamnak.
És ezt muszáj leírnom: párom és anyukája meglepiket szervezett nekem. Mire hazaértem, bevásároltak. A mélyhűtőbe is, szépen, 2 személyes adagokban, felcímkézve kaptam husikat. Még zöldséget és mirelitzöldköretet is. Kedvesem leszervezett ma délutánra egy fodrásznénit, aki házhoz jön. Olyan édesek, hogy ennyire értékelik, hogy sokat dolgozom… A legnagyobb ajándék, hogy Ők vannak nekem. Nem is kell semmi más.
Édesapám
Most Ervint hanyagolom…
Megöleltem az édesapámat. Hosszan tettem, megsimogattam kopaszodó, szöszhajas fejét. Erősen öleltem, hogy érezzem teljes fizikai valójában. Zavartan mosolygott. Nem értette, én meg visszamosolyogtam, és nem magyaráztam… Megünnepeltük öcsi 25. és nagyapa 82. szülinapját. Volt anyukám által készített epertorta, sok finomság, szeretet, nevetés, olaszos hangzavar. A “fiúknak” egy-egy pólót vettem csak, azt sem a drágább fajtából, mert most ennyire futotta, de amilyen lelkesen próbálta fel nagyapa az övét, és csodásan állt rajta, le sem vette, ez kárpótolt azért a letolásért, amit a páromtól kaptam, amiért éppen csak beszaladtam, hogy max. 5 perc alatt vegyek egy a mi pénztárcánkhoz mérten drága, de amúgy olcsó és szimbolikus ajándékot.Csodálatosan éreztem magam, és a többiek is.
Ebéd után édesapa ügyetlenül kereste a botmixert. Az epertortából turmixolt össze 2 szeletet az édesanyjának. Nagyi már hosszú évek óta vegetál: Altzheimer-kór. Már pépeset tud csak enni, idős korára rajong az édességért, főleg a sütikért. Édesapa minden vasárnap vissz neki valamit, ami nem teljesen szilárt és megeteti.
De még megteheti, és én is megtehetem, hogy hosszan ölelem, és ő viszonozza.
Egy kórházi ágyon közben egy másik édesapa már nem tud egyedül felülni. Már nem ismeri meg a szeretteit, agyi áttétek, ödéma. Nem tud már egyedül felülni, talán vissza sem ölel, csontáttét. Csak telefonon beszéltem vele még tavaly, mert tudtam segíteni neki, vagyis próbáltam egy másik dologban. És személyesen csak az esküvőmön beszéltünk , futva. Elfoglalt volt mindig, rengeteget dolgozott, tett és gondolkodott. Zseniális ember. Még jelen idő.
A jövő héten is hosszan, erősen megölelem az édesapámat. Nem nagyon fogja érteni, de arcán megint kicsit zavart, de boldog mosoly nyílik. Megint erősen fogom át szikár, erős, már kissé meghajló testét, hogy érezzem: van még nekem.
Ervin a hálás barát
112,5 kg
Rendes pasi ez az Ervin, mindig is tudtam. Értékeli, hogy megbecsülöm őt… Mostanában csak azt nézem, hogy a tendencia a fogyás legyen, nincs elvárásom magammal szemben, hogy akkor most heti 1-2 kg, csak annyi, ha ingadozik is a súlyom, de lefelé tendáljon. Ezért nem frusztrál, ha időnként kicsit bűnözök pl. ettem egy Pocket Coffee-t, meg egy kis sós mogyit. De abba is hagyom a nassolást.
Inkább azon töröm a fejem, hogy ha 8-20h-ig dolgozom, az étkezést hogy oldom meg, Hát az a legrosszabb megoldás lenne, ha este ennék… Meg drukkoljatok, hogy bírjam is. Mármint a munkát. Azért hosszútávon nem akarom így, de most muszáj, kell a pénz, és nincs szívem otthagyni a csajokat (főnököket, kollégákat, fiúk is vannak, mondjuk). Sokat tanulok itt. Ebben a műfajban eddig a legjobban kidolgozott a gyakorlatuk. Nagyon ügyesek, remélem, lassan már én is rutinból tudom csinálni.
Ervin a bántalmazott…
113,3 kg
Tegnap a párom bevallotta: rosszul és figyelmetlenül ugrott rá Ervinre. Pontosabban Ervin szélére. Szegény drágám nemhogy felborult, de pördült is egyet. Másik drágám jött is este bűnbánatos arccal: lehet, hogy elrontottam az Ervint. Jó, ő ezt pontosan úgy mondta a “mérleged”.
Alapvetően azért Ervinnek ezt az attrocitást leszámítva, jó dolga van. Szeretjük, ezért ugrálunk rá lelkesen, mert mindig olyan rendes fickó, és fogyást mutat. Párom meg is kérdezte: figyusz, biztos, hogy jó a mérleg, nem romlott el? Állandóan kevesebbet mutat. Mivel szemmel láthatóan fogyunk, ezért töretlen a bizalmam kedves barátomban.
Más jó hírem is van: sikerült jól beilleszkednem az új helyemre, sőt, szeretem. És még egy másik helyre is hívtak, el is mentem, és nagyon ígéretes. Elvállaltam mind a kettőt párhuzamosan. Az egy másik történet lesz, hogy hogy fog a kettő együtt menni, mert elég sokat fogok dolgozni, de bizakodó vagyok, főleg, hogy ma már úgy jöttem haza este, hogy feldobódtam, és nem hullafáradtan. Azért a mozgás hiányzik, ezt valahogy be kell iktatnom a 2 munkám mellé is, és most ugye még pénzem sincs rá, de remélem, ez is idővel meg fog oldódni.
Minden szomorkának, munkát keresőnek, fogyózónak szép napot kívánok, most lassan megyek, mert indulok dolgozni.
Laza világmegváltás
114,9 kg
Le
vagyok zsibbadva. Azt hittem, gyorsan tanulok, de nem. Máskor pikkpakk
betanultam, de egyrészt itt nagyon szigorúan kell követni a
szabályokat, másrészt nem tudok annyi fele figyelni. Megöregedtem.
Megtanultam 5 grafikus programot kezelni, erre lefáraszt egy
Voip-felület, meg egy ERP-modul… Majd megszokom.
Pedig
megfogadtam, lazán veszem. Ezek a munkák tényleg fiataloknak valók. És
valjuk be, párom szerint is már súroljuk a nyugdíjas házaspár
kategóriát. Na, ennyit az önkritikáról.
Most
pihizek kicsit, és kiürítem a fejem. Kezdek fejlődni: tényleg gyakorlom
a nemstresszeljük túl a dolgokat házi feladatomat. Csak szét ne essek,
olyan laza vagyok. Na, majd a jövő héten összekapom magam, és gyorsan
megváltom a világot!